Elégséges

Megrészegülve álltam,
hiába nem piáltam:
Üres májam mámorral
fogadta silány borod.

Fakó

Voníttak', én lehunytam szemem,
s Ő hamvas paripán jelent meg:
Túl a vizeken, egy dombon állt
kegyetlen, s rendíthetetlen.

Szótlan hangzavar

Bozótként gyúlt fel bennem a vágy,
hogy ordítsam: Mit tett a világ?
Gyarló majomlényekként hagyjuk,
hogy elnyelje őt kapzsiságunk.

Társtalan társadalom

Szállunk fel a mozgólépcsőre,

Haladunk a vágóhíd felé.

Az altató már csőre töltve,

Ez az "élet" hidd el, nem elég.

Sorba tolulva, énünkről nem tudva,

Elfeledjük, kik is voltunk rég.

Körbenézek, s marhákat látok.

Csorgó nyál, bamba tekintet, s

Az örökké rajtuk csüngő átok;

Lelki forrás, miből senki sem meríthet.

Ismeretlen lelkiismeret

Gyarló bitang

saját személyed

s a hang, mely

elmédbe mélyed.